A Vecsési Ipartestület 1912-ben alakult és azóta is folyamatosan működik. Első elnöke Szitár János volt. A két világháborút, számtalan szervezeti átalakulást túlélő közösségnek mindig volt ereje a nehézségeken felülkerekedni, mindig volt az élén olyan vezető egyéniség, aki képes volt megtalálni a továbbvezető utat. Büszkén állíthatjuk, hogy Vecsésen az egyik legrégebbi élő és működő civil szervezet vagyunk, de mindenképpen az egyetlen akinek az 1931-ben, iparosok által épített közösségi tulajdonban lévő székházát is sikerült megtartani. A szervezet megalakítói, tagjai valamennyien mesteremberek voltak, akik a múlt század elején tanulták a szakmát majd tudásukat Bécsben, Pozsonyban, Berlinben, Kolozsváron, Budapesten
gyarapították, utána lettek önállóak. Volt közöttük pl. öt nyelven beszélő kőműves, Berlinben szabászati akadémiát végzett férfi szabó, számtalan szakmai kiállítást nyert hentes és mészáros. Vecsésen a Tűzoltó Egyesület, az énekkar, a sportegyesület alapítói is többségében iparosok voltak, a korabeli színjátszó kör oszlopos tagja volt Novák Sándor kelmefestő. Iparosnak lenni rang volt, a legnagyobb adófizetők a községi vezetésben is részt vettek. A második világháborút túlélő, és iparukat újraindító emberek kálváriája tovább folytatódott az államosítással, kitelepítéssel, kényszerű névváltoztatással, majd az ötvenes években az „önkéntes” szövetkezetbe vonulással. A háború után Starcz Károly műszerész, majd Bitt Ferenc órás vezette a
szervezetet. Bitt Ferenc 1948-tól-1985-ig az iparosok megyei és országos érdekvédelmi szervezetébe is jelentős szerepet töltött be. Amikor a 1972-ben úgy érezte, hogy a székházat nem tudja megmenteni a helyi csoport vezetését átadta Skribek Pálnak aki a huszonévesek bátorságával nem írta alá a székház eladási szerződést, a székház ma is közösségi tulajdon! A 70-80-as években a székházat felújították, közösségi célokra is használták, az iparos létszám ismét növekedett. Jó szakmai közösségek alakultak ki, az építőipari szolgáltatás 80 -100 %-át iparosok végezték. Kiemelkedően erős volt a vasipari szakosztály, lakatosok, esztergályosok, öntők, egy-egy munkára klaszterbe tömörülve dolgoztak exportra. Vecsés közmű fejlesztése a víz-gázszerelőknek jelentett kiemelt feladatot, ami a szakma kiválóságai Hegedűs Tamás, Bakonyi László, Németh Antal kifogástalanul oldottak meg. Ekkor alakult a szállítók (taxisok, teherautósok) szakosztálya, a savanyítóknak is ipart kellett váltani.
Az iparosok munkájára továbbra is számított a helyi vezetés, de és megyei és országos szervezetekbe is beválasztották többek között Varga Istvánt, Tóth Ödönt, Skribek Pált. Skribek Pál az országos vezetőség tagjaként védte az iparos réteg érdekeit.
KIOSZ Helyi Csoport, majd KIOSZ Vecsési Alapszervezet után 1990. szeptemberétől a Pest m. Bíróság határozata alapján ismét mint Vecsési Ipartestület működik a szervezet. A zavartalan átalakulás, az értékek átmentése Szegedi István elnök és Viola Ágoston érdeme. A kötelező tagság megszűnése miatt a létszám töredékére zsugorodott, az állandó pénzhiány és érdektelenség miatt a szervezeti élet vegetált. Szemléletváltozásra volt szükség, világossá vált, hogy az ipartestületnek nem a tagdíj bevételből, hanem a nyújtott szolgáltatás bevételeiből kell kiadásait fedezni.
